Kiállítás: 2025 Velencei Építészeti Biennálé

Kurátor: Carlo Ratti
Téma: Intelligencia. Természetes. Mesterséges. Kollektív.
Kiállítási helyszínek: Giardini (26 pavilon), Arsenale (22), Velence történelmi központja (15) – összesen 65 nemzet, beleértve most először Azerbajdzsánt, Ománt, Katart és Togót is (parametric-architecture.com).

1. Bulgária - "Pseudonature"

A pavilon egy egyszerű, mégis erőteljes koncepciót alkalmaz: egy hógépet, amely akkor termel jeget, amikor a nap energiája a legerősebb. Ez a paradox gépezet azt mutatja be, hogyan képes a technológia fordított ökológiát létrehozni – a hő által termelt hideget. Ezenkívül az építészeti koncepciót a hagyományos bolgár "odaya" szoba ihlette – egy társasági tér az összejövetelre, a beszélgetésre és az elmélkedésre. Itt a természet laboratóriummá válik, a technológia pedig a változás és a kontroll közötti közvetítővé.

2. USA – „PORCH: A nagylelkűség építészete”

Az amerikai csapat a hagyományos „tornácot” – egy előcsarnokot, amely a nyilvános és a magánszféra közötti teret alkotja – a kultúrák közötti találkozások, párbeszéd és interakció helyszínévé alakította. A pavilonban döngölt földet és fát használnak Veneto régió helyi anyagaiként, meleg és befogadó légkört teremtve. A pavilon belsejében 54 modul kapott helyet, különböző szerzők munkái, amelyek a vendéglátóipari építészet sokféle értelmezését képviselik. Ezáltal a pavilon az amerikai társadalom mozaikjává vált, egy kollektív portrévá, amelyben a technológia és a vidéki emlékezet együtt él.

3. Argentína – „Siestario”

A Siestario a szieszta képzeletbeli terét idézi – a tevékenységek közötti időt, az önvizsgálatra szánt pihenés idejét. A silók ihlette szerkezet arra csábítja a látogatókat, hogy belépjenek, lefeküdjenek és pihenjenek. Belül nagyméretű fekete-fehér fényképek láthatók, világos narratíva és idő nélkül – tovább hangsúlyozva a rohanó világból való menekülés gondolatát. Ez a projekt a passzivitást, mint ellenállást hangsúlyozza: a hiperprodukció világában a szieszta az ellenállás aktusává válik.

4. Egyesült Arab Emírségek – „Nyomásfőző”

A helyi agrotechnikai gyakorlatok ihlette pavilon egy sivatagi üvegház mikroklímáját szimulálja. A hangsúly a rugalmasságon és az önfenntartáson van a szélsőséges éghajlati viszonyok közötti precíz erőforrás-gazdálkodás révén. Azza Aboualam építész a „nyomás” fogalmát – mind fizikailag, mind szimbolikusan – használja arra, hogy megkérdőjelezze az élet korlátait a zord körülmények között. A pavilon azt a kérdést teszi fel: vajon az építészet az alkalmazkodás eszközévé válhat-e a természet feletti uralom helyett?

5. Északi országok – „Ipari izom”

Az Északi Pavilon (Norvégia, Svédország, Finnország) az eredeti Sverre Fehn Pavilont használja színpadként előadások és filmek számára. Öt különböző installáció a munka, a rugalmasság, a testiség és a kollektív emlékezet témáit vizsgálja. Az építészet itt nem csupán épület, hanem cselekvés is – egy performansz, amely megfigyeli, hogyan teremti és pusztítja el a test a teret. Ily módon a pavilon az ipar, az érzelem és a forma közötti határokat kutatja.

6. Belgium – „Bioszférák építése”

A Belga Pavilon a növényeket nemcsak dekorációként, hanem az építészet kulcsfontosságú elemeiként is használja. A telepítések aktív bioszférákat, újrahasznosító rendszereket és önfenntartó modulokat tartalmaznak, amelyek oktatási terekként funkcionálnak. A projekt az emberi és nem emberi szereplők együttműködését szorgalmazza, az ökológiát az építészeti gondolkodás középpontjába helyezve. Bemutatja a hibrid építészetben rejlő lehetőségeket, ahol a zöld elemek nem kiegészítésként, hanem alapot képeznek.

7. Izland – „lávaképződés”

Izland egyedülálló földrajzi adottságait – vulkanikus tájait – használja inspirációként a fenntartható építkezéshez. A Lavaforming azt vizsgálja, hogy milyen lehetne az építészet, ha szó szerint természeti erők formálnák. Modelleken, szimulációkon és anyagokon keresztül a projekt egy lávából épült jövőbeli várost sugall – tartósat, rugalmasat és szimbiózisban a környezetével. Ez egy új esztétikát teremt, amely ötvözi a nyersességet és a kifinomultságot.

8. Japán – „KÖZTES”

A japán pavilon a „ma” – a köztes tér – koncepcióját vizsgálja. Mesterséges intelligencia segítségével a szerzők újraértelmezik a hagyományos japán építészeti motívumokat, és generatív rendszereken keresztül fordítják le azokat. A mesterséges intelligencia eszközzé válik, de nem szerzővé: a pavilon a technológiát a kulturális minták újraélesztésére, nem pedig azok helyettesítésére használja. A látogatók egy sor köztes teren haladnak át, amelyek érzékszervi egyensúlyt teremtenek az ember, a természet és az algoritmus között.

9. Brazília – "(Újra)találmány"

Brazília figyelmét az őslakos közösségekre és tudásukra összpontosítja. Az építészetet a gyarmati struktúrákkal szembeni politikai ellenállásként mutatják be – természetes anyagok, helyi technikák és kollektív alkotás révén. Az installációk multiszenzorosak, és az előadás, a föld, a hang és a mozgás elemeit tartalmazzák. A pavilon a „megújulást” ösztönzi – nemcsak a tér, hanem az identitás megújítását is.

10. Dánia – „Telephely építése”

A dán csapat a helyszínen építi fel a pavilont, a környezetben található anyagokból – újrahasznosított betonból, fából és kőből. Ez az építészetet a körforgásos gazdaság ökológiai alapelveivel ötvözi. A látogatók megtekinthetik az építés és a bontás folyamatát – a pavilon ideiglenes, de üzenete erős: a fenntarthatóság a helyi és hozzáférhető dolgokra épül.

11. Lettország – „A védelem tájképe”

A pavilon kérdéseket vet fel a határokkal, a védelmi struktúrákkal és a háború térbeli narratíváival kapcsolatban. Fizikai akadályok – például tankelhárító gátak – és a katonai tájképet utánzó installációk segítségével a pavilon a védelem érzelmi és vizuális geometriáját tárja fel. A kellemetlenség építészete, de egyben a rugalmasság és az emlékezet bizonyítéka is.

12. Luxemburg – "Sonic Investigations"

A kísérleti zene és John Cage munkássága ihlette pavilon a hangot használja építészeti anyagként. Luxemburg városi és vidéki területeinek felvételeit keverik olyan hangképekbe, amelyeket a térben reprodukálnak. A látogató nemcsak a fizikai térben, hanem az akusztikus tájban is mozog - így az érzékszerveket egy újfajta érzékelés formájában ötvözve.

13. Törökország – „földre kényszerítve”

A török pavilon a talajt vizsgálja – mint fizikai közeget, de a kulturális mélység és trauma metaforájaként is. A réteges installáción keresztül olyan hagyományos módszereket is magában foglal, mint a téglakészítés földből, de az ásványi rétegek modern tudományos ábrázolásait is. Az installáció az emlékezet, a régészet és az éghajlati ismeretek mélységét idézi fel.

14. Németország – „Stresszteszt”

Németország a „stressz/stresszmentesítés” dichotómiát használja a kitettség és a rugalmasság közötti különbség illusztrálására. A pavilon egyik része zárt, klausztrofób és intenzív; a másik nyitott, légies és reflektív. Ez a térbeli dramaturgia arra ösztönzi a látogatót, hogy önvizsgálatot tartson az építészettel kapcsolatos saját mentális és fizikai tapasztalataival kapcsolatban.

15. Ausztria – „Jobb Életért Ügynökség”

Az osztrák pavilon funkcionális környezetek – konyha, úszómedence, olvasóterem – sorozataként lett megtervezve, amelyeken keresztül az állami lakáspolitika és a közösségi kezdeményezések közötti különbséget vizsgálják. Ez a „közösségi lakás” párbeszédet nyit az életminőségről, a részvételről és az egyenlőségről. Minden egyes terem arra hívja a közönséget, hogy ott maradjon és elmélkedjen.

Kontextus és további források

• A Biennálé a mai napig a legnagyobb szabású – több mint 750 résztvevő és 300 projekt (wallpaper.com).
• Fordulat a nemzeti pavilonok kritikai újraértelmezése felé: az Egyesült Királyság és Kenya közötti „A brit javítás geológiája” projekt a gyarmati történelmet vizsgálja (wallpaper.com).
• Az Arsenalban a kísérleti robot-mesterséges intelligencia projektek dominálnak, amelyeket kritika ér a túlzottan tudományos fókuszúságuk miatt (theguardian.com).

Miért érdemes kiemelni?

• A pavilonok a globális kihívásokat – a klímaválságot, a technológiát, a migrációt, az ökológiát és a hangzást – értelmezik.
• Anyagok: lávától, talajtól, fától, biocementtől a mesterséges intelligencia által épített berendezésekig.
• Kapcsolódás a helyi értékekhez és a globális narratívákhoz – nagyszerű hátteret biztosít az „előtte/utána” történetek, a pavilon részleteinek vagy a látogatók interakcióinak fotóihoz.

Következtetés
Ezek a pavilonok együttesen a kortárs építészeti gyakorlat erőteljes katalógusát alkotják – rugalmasak és mélyen elkötelezettek, reagálva az éghajlati, politikai, kulturális és technológiai turbulenciákra. A bejegyzés készen áll a közzétételre, kiváló minőségű fényképekkel, amelyek segítenek bemutatni az egyes projekteket – használhatod a galériát az elején, majd az egyes pavilonok egyes jeleneteit.

Ha szeretnéd, tudok javaslatokat tenni, hogy hol lehetne jobban elrendezni a képeket, és hogyan lehetne jobban hangsúlyozni a bejegyzésben a narratívát.